kétségtelen (comparative kétségtelenebb, superlative legkétségtelenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kétségtelen | kétségtelenek |
accusative | kétségtelent | kétségteleneket |
dative | kétségtelennek | kétségteleneknek |
instrumental | kétségtelennel | kétségtelenekkel |
causal-final | kétségtelenért | kétségtelenekért |
translative | kétségtelenné | kétségtelenekké |
terminative | kétségtelenig | kétségtelenekig |
essive-formal | kétségtelenként | kétségtelenekként |
essive-modal | kétségtelenül | — |
inessive | kétségtelenben | kétségtelenekben |
superessive | kétségtelenen | kétségteleneken |
adessive | kétségtelennél | kétségteleneknél |
illative | kétségtelenbe | kétségtelenekbe |
sublative | kétségtelenre | kétségtelenekre |
allative | kétségtelenhez | kétségtelenekhez |
elative | kétségtelenből | kétségtelenekből |
delative | kétségtelenről | kétségtelenekről |
ablative | kétségtelentől | kétségtelenektől |
non-attributive possessive - singular |
kétségtelené | kétségteleneké |
non-attributive possessive - plural |
kétségtelenéi | kétségtelenekéi |