From kórall (“coral”) + toppur (“top; peak, crest”).
kóraltoppur m (genitive singular kóraltopps, nominative plural kóraltoppar)
singular | plural | |||
---|---|---|---|---|
indefinite | definite | indefinite | definite | |
nominative | kóraltoppur | kóraltoppurinn | kóraltoppar | kóraltopparnir |
accusative | kóraltopp | kóraltoppinn | kóraltoppa | kóraltoppana |
dative | kóraltoppi | kóraltoppnum, kóraltoppinum | kóraltoppum | kóraltoppunum |
genitive | kóraltopps | kóraltoppsins | kóraltoppa | kóraltoppanna |