köt (“to bind, tie, knit”) + -ött (past-tense and past-participle suffix)
kötött
kötött
kötött (comparative kötöttebb, superlative legkötöttebb)
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kötött | kötöttek |
accusative | kötöttet | kötötteket |
dative | kötöttnek | kötötteknek |
instrumental | kötöttel | kötöttekkel |
causal-final | kötöttért | kötöttekért |
translative | kötötté | kötöttekké |
terminative | kötöttig | kötöttekig |
essive-formal | kötöttként | kötöttekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kötöttben | kötöttekben |
superessive | kötöttön | kötötteken |
adessive | kötöttnél | kötötteknél |
illative | kötöttbe | kötöttekbe |
sublative | kötöttre | kötöttekre |
allative | kötötthöz | kötöttekhez |
elative | kötöttből | kötöttekből |
delative | kötöttről | kötöttekről |
ablative | kötöttől | kötöttektől |
non-attributive possessive - singular |
kötötté | kötötteké |
non-attributive possessive - plural |
kötöttéi | kötöttekéi |