köt (“to bind”) + -etlen (adjective-forming suffix)
kötetlen (comparative kötetlenebb, superlative legkötetlenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kötetlen | kötetlenek |
accusative | kötetlent | kötetleneket |
dative | kötetlennek | kötetleneknek |
instrumental | kötetlennel | kötetlenekkel |
causal-final | kötetlenért | kötetlenekért |
translative | kötetlenné | kötetlenekké |
terminative | kötetlenig | kötetlenekig |
essive-formal | kötetlenként | kötetlenekként |
essive-modal | kötetlenül | — |
inessive | kötetlenben | kötetlenekben |
superessive | kötetlenen | kötetleneken |
adessive | kötetlennél | kötetleneknél |
illative | kötetlenbe | kötetlenekbe |
sublative | kötetlenre | kötetlenekre |
allative | kötetlenhez | kötetlenekhez |
elative | kötetlenből | kötetlenekből |
delative | kötetlenről | kötetlenekről |
ablative | kötetlentől | kötetlenektől |
non-attributive possessive - singular |
kötetlené | kötetleneké |
non-attributive possessive - plural |
kötetlenéi | kötetlenekéi |