From köz (“public”) + hasznú (“of/with benefit”), from haszon (“benefit”) + -ú (“of, with”, adjective-forming suffix).[1]
közhasznú (comparative közhasznúbb, superlative legközhasznúbb)
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | közhasznú | közhasznúak |
| accusative | közhasznút | közhasznúakat |
| dative | közhasznúnak | közhasznúaknak |
| instrumental | közhasznúval | közhasznúakkal |
| causal-final | közhasznúért | közhasznúakért |
| translative | közhasznúvá | közhasznúakká |
| terminative | közhasznúig | közhasznúakig |
| essive-formal | közhasznúként | közhasznúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közhasznúban | közhasznúakban |
| superessive | közhasznún | közhasznúakon |
| adessive | közhasznúnál | közhasznúaknál |
| illative | közhasznúba | közhasznúakba |
| sublative | közhasznúra | közhasznúakra |
| allative | közhasznúhoz | közhasznúakhoz |
| elative | közhasznúból | közhasznúakból |
| delative | közhasznúról | közhasznúakról |
| ablative | közhasznútól | közhasznúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
közhasznúé | közhasznúaké |
| non-attributive possessive - plural |
közhasznúéi | közhasznúakéi |