köz (“public”) + kedvelt (“popular, much liked”), from kedvel (“to like”) + -t (past-participle suffix)
közkedvelt (comparative közkedveltebb, superlative legközkedveltebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | közkedvelt | közkedveltek |
| accusative | közkedveltet | közkedvelteket |
| dative | közkedveltnek | közkedvelteknek |
| instrumental | közkedvelttel | közkedveltekkel |
| causal-final | közkedveltért | közkedveltekért |
| translative | közkedveltté | közkedveltekké |
| terminative | közkedveltig | közkedveltekig |
| essive-formal | közkedveltként | közkedveltekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közkedveltben | közkedveltekben |
| superessive | közkedvelten | közkedvelteken |
| adessive | közkedveltnél | közkedvelteknél |
| illative | közkedveltbe | közkedveltekbe |
| sublative | közkedveltre | közkedveltekre |
| allative | közkedvelthez | közkedveltekhez |
| elative | közkedveltből | közkedveltekből |
| delative | közkedveltről | közkedveltekről |
| ablative | közkedvelttől | közkedveltektől |
| non-attributive possessive - singular |
közkedvelté | közkedvelteké |
| non-attributive possessive - plural |
közkedveltéi | közkedveltekéi |