From kimenet + -el, from kimegy + -et.[1]
kimenetel (plural kimenetelek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kimenetel | kimenetelek |
| accusative | kimenetelt | kimeneteleket |
| dative | kimenetelnek | kimeneteleknek |
| instrumental | kimenetellel | kimenetelekkel |
| causal-final | kimenetelért | kimenetelekért |
| translative | kimenetellé | kimenetelekké |
| terminative | kimenetelig | kimenetelekig |
| essive-formal | kimenetelként | kimenetelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kimenetelben | kimenetelekben |
| superessive | kimenetelen | kimeneteleken |
| adessive | kimenetelnél | kimeneteleknél |
| illative | kimenetelbe | kimenetelekbe |
| sublative | kimenetelre | kimenetelekre |
| allative | kimenetelhez | kimenetelekhez |
| elative | kimenetelből | kimenetelekből |
| delative | kimenetelről | kimenetelekről |
| ablative | kimeneteltől | kimenetelektől |
| non-attributive possessive - singular |
kimenetelé | kimeneteleké |
| non-attributive possessive - plural |
kimeneteléi | kimenetelekéi |
| Possessive forms of kimenetel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kimenetelem | kimeneteleim |
| 2nd person sing. | kimeneteled | kimeneteleid |
| 3rd person sing. | kimenetele | kimenetelei |
| 1st person plural | kimenetelünk | kimeneteleink |
| 2nd person plural | kimeneteletek | kimeneteleitek |
| 3rd person plural | kimenetelük | kimeneteleik |