kis (“small, little”) + gyerek (“child”)
kisgyerek (plural kisgyerekek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | kisgyerek | kisgyerekek |
accusative | kisgyereket | kisgyerekeket |
dative | kisgyereknek | kisgyerekeknek |
instrumental | kisgyerekkel | kisgyerekekkel |
causal-final | kisgyerekért | kisgyerekekért |
translative | kisgyerekké | kisgyerekekké |
terminative | kisgyerekig | kisgyerekekig |
essive-formal | kisgyerekként | kisgyerekekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kisgyerekben | kisgyerekekben |
superessive | kisgyereken | kisgyerekeken |
adessive | kisgyereknél | kisgyerekeknél |
illative | kisgyerekbe | kisgyerekekbe |
sublative | kisgyerekre | kisgyerekekre |
allative | kisgyerekhez | kisgyerekekhez |
elative | kisgyerekből | kisgyerekekből |
delative | kisgyerekről | kisgyerekekről |
ablative | kisgyerektől | kisgyerekektől |
non-attributive possessive – singular |
kisgyereké | kisgyerekeké |
non-attributive possessive – plural |
kisgyerekéi | kisgyerekekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | kisgyerekem | kisgyerekeim |
2nd person sing. | kisgyereked | kisgyerekeid |
3rd person sing. | kisgyereke | kisgyerekei |
1st person plural | kisgyerekünk | kisgyerekeink |
2nd person plural | kisgyereketek | kisgyerekeitek |
3rd person plural | kisgyerekük | kisgyerekeik |