From the verb kivesz (“to take out, remove”) + -tel (“noun-forming suffix”).[1]
kivétel (plural kivételek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kivétel | kivételek |
| accusative | kivételt | kivételeket |
| dative | kivételnek | kivételeknek |
| instrumental | kivétellel | kivételekkel |
| causal-final | kivételért | kivételekért |
| translative | kivétellé | kivételekké |
| terminative | kivételig | kivételekig |
| essive-formal | kivételként | kivételekként |
| essive-modal | kivételül | — |
| inessive | kivételben | kivételekben |
| superessive | kivételen | kivételeken |
| adessive | kivételnél | kivételeknél |
| illative | kivételbe | kivételekbe |
| sublative | kivételre | kivételekre |
| allative | kivételhez | kivételekhez |
| elative | kivételből | kivételekből |
| delative | kivételről | kivételekről |
| ablative | kivételtől | kivételektől |
| non-attributive possessive - singular |
kivételé | kivételeké |
| non-attributive possessive - plural |
kivételéi | kivételekéi |
| Possessive forms of kivétel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kivételem | kivételeim |
| 2nd person sing. | kivételed | kivételeid |
| 3rd person sing. | kivétele | kivételei |
| 1st person plural | kivételünk | kivételeink |
| 2nd person plural | kivételetek | kivételeitek |
| 3rd person plural | kivételük | kivételeik |