From kló (“claw, talon”) + elfting (“horsetail”).
klóelfting f (genitive singular klóelftingar, nominative plural klóelftingar)
singular | plural | |||
---|---|---|---|---|
indefinite | definite | indefinite | definite | |
nominative | klóelfting | klóelftingin | klóelftingar | klóelftingarnar |
accusative | klóelftingu | klóelftinguna | klóelftingar | klóelftingarnar |
dative | klóelftingu | klóelftingunni | klóelftingum | klóelftingunum |
genitive | klóelftingar | klóelftingarinnar | klóelftinga | klóelftinganna |