Borrowed from Latin compromissum.[1]
kompromisszum
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kompromisszum | kompromisszumok |
accusative | kompromisszumot | kompromisszumokat |
dative | kompromisszumnak | kompromisszumoknak |
instrumental | kompromisszummal | kompromisszumokkal |
causal-final | kompromisszumért | kompromisszumokért |
translative | kompromisszummá | kompromisszumokká |
terminative | kompromisszumig | kompromisszumokig |
essive-formal | kompromisszumként | kompromisszumokként |
essive-modal | — | — |
inessive | kompromisszumban | kompromisszumokban |
superessive | kompromisszumon | kompromisszumokon |
adessive | kompromisszumnál | kompromisszumoknál |
illative | kompromisszumba | kompromisszumokba |
sublative | kompromisszumra | kompromisszumokra |
allative | kompromisszumhoz | kompromisszumokhoz |
elative | kompromisszumból | kompromisszumokból |
delative | kompromisszumról | kompromisszumokról |
ablative | kompromisszumtól | kompromisszumoktól |
non-attributive possessive - singular |
kompromisszumé | kompromisszumoké |
non-attributive possessive - plural |
kompromisszuméi | kompromisszumokéi |
Possessive forms of kompromisszum | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kompromisszumom | kompromisszumaim |
2nd person sing. | kompromisszumod | kompromisszumaid |
3rd person sing. | kompromisszuma | kompromisszumai |
1st person plural | kompromisszumunk | kompromisszumaink |
2nd person plural | kompromisszumotok | kompromisszumaitok |
3rd person plural | kompromisszumuk | kompromisszumaik |