Borrowed from German Kontrolleur.[1] With -őr ending.
kontrollőr (plural kontrollőrök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kontrollőr | kontrollőrök |
accusative | kontrollőrt | kontrollőröket |
dative | kontrollőrnek | kontrollőröknek |
instrumental | kontrollőrrel | kontrollőrökkel |
causal-final | kontrollőrért | kontrollőrökért |
translative | kontrollőrré | kontrollőrökké |
terminative | kontrollőrig | kontrollőrökig |
essive-formal | kontrollőrként | kontrollőrökként |
essive-modal | — | — |
inessive | kontrollőrben | kontrollőrökben |
superessive | kontrollőrön | kontrollőrökön |
adessive | kontrollőrnél | kontrollőröknél |
illative | kontrollőrbe | kontrollőrökbe |
sublative | kontrollőrre | kontrollőrökre |
allative | kontrollőrhöz | kontrollőrökhöz |
elative | kontrollőrből | kontrollőrökből |
delative | kontrollőrről | kontrollőrökről |
ablative | kontrollőrtől | kontrollőröktől |
non-attributive possessive - singular |
kontrollőré | kontrollőröké |
non-attributive possessive - plural |
kontrollőréi | kontrollőrökéi |
Possessive forms of kontrollőr | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kontrollőröm | kontrollőreim |
2nd person sing. | kontrollőröd | kontrollőreid |
3rd person sing. | kontrollőre | kontrollőrei |
1st person plural | kontrollőrünk | kontrollőreink |
2nd person plural | kontrollőrötök | kontrollőreitek |
3rd person plural | kontrollőrük | kontrollőreik |