kritikus

Hello, you have come here looking for the meaning of the word kritikus. In DICTIOUS you will not only get to know all the dictionary meanings for the word kritikus, but we will also tell you about its etymology, its characteristics and you will know how to say kritikus in singular and plural. Everything you need to know about the word kritikus you have here. The definition of the word kritikus will help you to be more precise and correct when speaking or writing your texts. Knowing the definition ofkritikus, as well as those of other words, enriches your vocabulary and provides you with more and better linguistic resources.

Esperanto

Verb

kritikus

  1. conditional of kritiki

Hungarian

Etymology

From German Kritik and kritisch, from Latin criticus (“critic”), from Ancient Greek κριτικός (kritikós, “of or for judging, able to judge”), from κρίνω (krínō, “I judge”).[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

  • IPA(key):
  • Hyphenation: kri‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

kritikus (comparative kritikusabb, superlative legkritikusabb)

  1. critical
  2. crucial, essential

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kritikus kritikusak
accusative kritikusat kritikusakat
dative kritikusnak kritikusaknak
instrumental kritikussal kritikusakkal
causal-final kritikusért kritikusakért
translative kritikussá kritikusakká
terminative kritikusig kritikusakig
essive-formal kritikusként kritikusakként
essive-modal — —
inessive kritikusban kritikusakban
superessive kritikuson kritikusakon
adessive kritikusnál kritikusaknál
illative kritikusba kritikusakba
sublative kritikusra kritikusakra
allative kritikushoz kritikusakhoz
elative kritikusból kritikusakból
delative kritikusról kritikusakról
ablative kritikustól kritikusaktól
non-attributive
possessive - singular 		kritikusé kritikusaké
non-attributive
possessive - plural 		kritikuséi kritikusakéi

Noun

kritikus (plural kritikusok)

  1. critic

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kritikus kritikusok
accusative kritikust kritikusokat
dative kritikusnak kritikusoknak
instrumental kritikussal kritikusokkal
causal-final kritikusért kritikusokért
translative kritikussá kritikusokká
terminative kritikusig kritikusokig
essive-formal kritikusként kritikusokként
essive-modal — —
inessive kritikusban kritikusokban
superessive kritikuson kritikusokon
adessive kritikusnál kritikusoknál
illative kritikusba kritikusokba
sublative kritikusra kritikusokra
allative kritikushoz kritikusokhoz
elative kritikusból kritikusokból
delative kritikusról kritikusokról
ablative kritikustól kritikusoktól
non-attributive
possessive - singular 		kritikusé kritikusoké
non-attributive
possessive - plural 		kritikuséi kritikusokéi
Possessive forms of kritikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kritikusom kritikusaim
2nd person sing. kritikusod kritikusaid
3rd person sing. kritikusa kritikusai
1st person plural kritikusunk kritikusaink
2nd person plural kritikusotok kritikusaitok
3rd person plural kritikusuk kritikusaik

See also

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

  • kritikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Indonesian

Etymology

From Dutch criticus, from Latin criticus, from Ancient Greek κρῐτῐκός (kritikós).

Pronunciation

  • IPA(key):
  • Hyphenation: kri‧ti‧kus

Noun

kritikus (plural kritikus-kritikus, first-person possessive kritikusku, second-person possessive kritikusmu, third-person possessive kritikusnya)

  1. critic.

Further reading

Wikious
Boobota
Sagapedia