Internationalism, analogous to English commonplace, German Gemeinplatz, French lieu commun etc. Calque of Latin locus commūnis, from Ancient Greek κοινὸς τόπος (koinòs tópos). Equivalent to köz (“public, general, common”) + hely (“place”).[1]
közhely (plural közhelyek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | közhely | közhelyek |
accusative | közhelyet | közhelyeket |
dative | közhelynek | közhelyeknek |
instrumental | közhellyel | közhelyekkel |
causal-final | közhelyért | közhelyekért |
translative | közhellyé | közhelyekké |
terminative | közhelyig | közhelyekig |
essive-formal | közhelyként | közhelyekként |
essive-modal | — | — |
inessive | közhelyben | közhelyekben |
superessive | közhelyen | közhelyeken |
adessive | közhelynél | közhelyeknél |
illative | közhelybe | közhelyekbe |
sublative | közhelyre | közhelyekre |
allative | közhelyhez | közhelyekhez |
elative | közhelyből | közhelyekből |
delative | közhelyről | közhelyekről |
ablative | közhelytől | közhelyektől |
non-attributive possessive - singular |
közhelyé | közhelyeké |
non-attributive possessive - plural |
közhelyéi | közhelyekéi |
Possessive forms of közhely | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | közhelyem | közhelyeim |
2nd person sing. | közhelyed | közhelyeid |
3rd person sing. | közhelye | közhelyei |
1st person plural | közhelyünk | közhelyeink |
2nd person plural | közhelyetek | közhelyeitek |
3rd person plural | közhelyük | közhelyeik |