lényeg (“essence”) + -telen (“-less, without”)
lényegtelen (comparative lényegtelenebb, superlative leglényegtelenebb)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | lényegtelen | lényegtelenek |
accusative | lényegtelent | lényegteleneket |
dative | lényegtelennek | lényegteleneknek |
instrumental | lényegtelennel | lényegtelenekkel |
causal-final | lényegtelenért | lényegtelenekért |
translative | lényegtelenné | lényegtelenekké |
terminative | lényegtelenig | lényegtelenekig |
essive-formal | lényegtelenként | lényegtelenekként |
essive-modal | lényegtelenül | — |
inessive | lényegtelenben | lényegtelenekben |
superessive | lényegtelenen | lényegteleneken |
adessive | lényegtelennél | lényegteleneknél |
illative | lényegtelenbe | lényegtelenekbe |
sublative | lényegtelenre | lényegtelenekre |
allative | lényegtelenhez | lényegtelenekhez |
elative | lényegtelenből | lényegtelenekből |
delative | lényegtelenről | lényegtelenekről |
ablative | lényegtelentől | lényegtelenektől |
non-attributive possessive – singular |
lényegtelené | lényegteleneké |
non-attributive possessive – plural |
lényegtelenéi | lényegtelenekéi |