From lő (“to shoot”, here: shooting) + szer (“article”), calque of German Schießbedarf. Shortened from the earlier lövő szer. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
lőszer (plural lőszerek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | lőszer | lőszerek |
| accusative | lőszert | lőszereket |
| dative | lőszernek | lőszereknek |
| instrumental | lőszerrel | lőszerekkel |
| causal-final | lőszerért | lőszerekért |
| translative | lőszerré | lőszerekké |
| terminative | lőszerig | lőszerekig |
| essive-formal | lőszerként | lőszerekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | lőszerben | lőszerekben |
| superessive | lőszeren | lőszereken |
| adessive | lőszernél | lőszereknél |
| illative | lőszerbe | lőszerekbe |
| sublative | lőszerre | lőszerekre |
| allative | lőszerhez | lőszerekhez |
| elative | lőszerből | lőszerekből |
| delative | lőszerről | lőszerekről |
| ablative | lőszertől | lőszerektől |
| non-attributive possessive - singular |
lőszeré | lőszereké |
| non-attributive possessive - plural |
lőszeréi | lőszerekéi |
| Possessive forms of lőszer | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | lőszerem | lőszereim |
| 2nd person sing. | lőszered | lőszereid |
| 3rd person sing. | lőszere | lőszerei |
| 1st person plural | lőszerünk | lőszereink |
| 2nd person plural | lőszeretek | lőszereitek |
| 3rd person plural | lőszerük | lőszereik |