levél (“leaf”) + -telen (“-less, without”)
levéltelen (comparative levéltelenebb, superlative leglevéltelenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | levéltelen | levéltelenek |
accusative | levéltelent | levélteleneket |
dative | levéltelennek | levélteleneknek |
instrumental | levéltelennel | levéltelenekkel |
causal-final | levéltelenért | levéltelenekért |
translative | levéltelenné | levéltelenekké |
terminative | levéltelenig | levéltelenekig |
essive-formal | levéltelenként | levéltelenekként |
essive-modal | levéltelenül | — |
inessive | levéltelenben | levéltelenekben |
superessive | levéltelenen | levélteleneken |
adessive | levéltelennél | levélteleneknél |
illative | levéltelenbe | levéltelenekbe |
sublative | levéltelenre | levéltelenekre |
allative | levéltelenhez | levéltelenekhez |
elative | levéltelenből | levéltelenekből |
delative | levéltelenről | levéltelenekről |
ablative | levéltelentől | levéltelenektől |
non-attributive possessive - singular |
levéltelené | levélteleneké |
non-attributive possessive - plural |
levéltelenéi | levéltelenekéi |