mérték (“measure”) + egység (“unit”)
mértékegység (plural mértékegységek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | mértékegység | mértékegységek |
accusative | mértékegységet | mértékegységeket |
dative | mértékegységnek | mértékegységeknek |
instrumental | mértékegységgel | mértékegységekkel |
causal-final | mértékegységért | mértékegységekért |
translative | mértékegységgé | mértékegységekké |
terminative | mértékegységig | mértékegységekig |
essive-formal | mértékegységként | mértékegységekként |
essive-modal | mértékegységül | — |
inessive | mértékegységben | mértékegységekben |
superessive | mértékegységen | mértékegységeken |
adessive | mértékegységnél | mértékegységeknél |
illative | mértékegységbe | mértékegységekbe |
sublative | mértékegységre | mértékegységekre |
allative | mértékegységhez | mértékegységekhez |
elative | mértékegységből | mértékegységekből |
delative | mértékegységről | mértékegységekről |
ablative | mértékegységtől | mértékegységektől |
non-attributive possessive - singular |
mértékegységé | mértékegységeké |
non-attributive possessive - plural |
mértékegységéi | mértékegységekéi |
Possessive forms of mértékegység | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | mértékegységem | mértékegységeim |
2nd person sing. | mértékegységed | mértékegységeid |
3rd person sing. | mértékegysége | mértékegységei |
1st person plural | mértékegységünk | mértékegységeink |
2nd person plural | mértékegységetek | mértékegységeitek |
3rd person plural | mértékegységük | mértékegységeik |