meghatalmaz + -ás
meghatalmazás (plural meghatalmazások)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | meghatalmazás | meghatalmazások |
| accusative | meghatalmazást | meghatalmazásokat |
| dative | meghatalmazásnak | meghatalmazásoknak |
| instrumental | meghatalmazással | meghatalmazásokkal |
| causal-final | meghatalmazásért | meghatalmazásokért |
| translative | meghatalmazássá | meghatalmazásokká |
| terminative | meghatalmazásig | meghatalmazásokig |
| essive-formal | meghatalmazásként | meghatalmazásokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | meghatalmazásban | meghatalmazásokban |
| superessive | meghatalmazáson | meghatalmazásokon |
| adessive | meghatalmazásnál | meghatalmazásoknál |
| illative | meghatalmazásba | meghatalmazásokba |
| sublative | meghatalmazásra | meghatalmazásokra |
| allative | meghatalmazáshoz | meghatalmazásokhoz |
| elative | meghatalmazásból | meghatalmazásokból |
| delative | meghatalmazásról | meghatalmazásokról |
| ablative | meghatalmazástól | meghatalmazásoktól |
| non-attributive possessive - singular |
meghatalmazásé | meghatalmazásoké |
| non-attributive possessive - plural |
meghatalmazáséi | meghatalmazásokéi |
| Possessive forms of meghatalmazás | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | meghatalmazásom | meghatalmazásaim |
| 2nd person sing. | meghatalmazásod | meghatalmazásaid |
| 3rd person sing. | meghatalmazása | meghatalmazásai |
| 1st person plural | meghatalmazásunk | meghatalmazásaink |
| 2nd person plural | meghatalmazásotok | meghatalmazásaitok |
| 3rd person plural | meghatalmazásuk | meghatalmazásaik |