megkezdés (plural megkezdések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | megkezdés | megkezdések |
accusative | megkezdést | megkezdéseket |
dative | megkezdésnek | megkezdéseknek |
instrumental | megkezdéssel | megkezdésekkel |
causal-final | megkezdésért | megkezdésekért |
translative | megkezdéssé | megkezdésekké |
terminative | megkezdésig | megkezdésekig |
essive-formal | megkezdésként | megkezdésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | megkezdésben | megkezdésekben |
superessive | megkezdésen | megkezdéseken |
adessive | megkezdésnél | megkezdéseknél |
illative | megkezdésbe | megkezdésekbe |
sublative | megkezdésre | megkezdésekre |
allative | megkezdéshez | megkezdésekhez |
elative | megkezdésből | megkezdésekből |
delative | megkezdésről | megkezdésekről |
ablative | megkezdéstől | megkezdésektől |
non-attributive possessive - singular |
megkezdésé | megkezdéseké |
non-attributive possessive - plural |
megkezdéséi | megkezdésekéi |
Possessive forms of megkezdés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | megkezdésem | megkezdéseim |
2nd person sing. | megkezdésed | megkezdéseid |
3rd person sing. | megkezdése | megkezdései |
1st person plural | megkezdésünk | megkezdéseink |
2nd person plural | megkezdésetek | megkezdéseitek |
3rd person plural | megkezdésük | megkezdéseik |