From megy (“to go”) + -ő (present-participle suffix).
menő
menő (comparative menőbb, superlative legmenőbb)
| Inflection of menő | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | menő | menők menőek |
| accusative | menőt | menőket menőeket |
| dative | menőnek | menőknek menőeknek |
| instrumental | menővel | menőkkel menőekkel |
| causal-final | menőért | menőkért menőekért |
| translative | menővé | menőkké menőekké |
| terminative | menőig | menőkig menőekig |
| essive-formal | menőként | menőkként menőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | menőben | menőkben menőekben |
| superessive | menőn | menőkön menőeken |
| adessive | menőnél | menőknél menőeknél |
| illative | menőbe | menőkbe menőekbe |
| sublative | menőre | menőkre menőekre |
| allative | menőhöz | menőkhöz menőekhez |
| elative | menőből | menőkből menőekből |
| delative | menőről | menőkről menőekről |
| ablative | menőtől | menőktől menőektől |
| non-attributive possessive - singular |
menőé | menőké menőeké |
| non-attributive possessive - plural |
menőéi | menőkéi menőekéi |