nap (“sun”) + sütés (“shine”)
napsütés (plural napsütések)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | napsütés | napsütések |
accusative | napsütést | napsütéseket |
dative | napsütésnek | napsütéseknek |
instrumental | napsütéssel | napsütésekkel |
causal-final | napsütésért | napsütésekért |
translative | napsütéssé | napsütésekké |
terminative | napsütésig | napsütésekig |
essive-formal | napsütésként | napsütésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | napsütésben | napsütésekben |
superessive | napsütésen | napsütéseken |
adessive | napsütésnél | napsütéseknél |
illative | napsütésbe | napsütésekbe |
sublative | napsütésre | napsütésekre |
allative | napsütéshez | napsütésekhez |
elative | napsütésből | napsütésekből |
delative | napsütésről | napsütésekről |
ablative | napsütéstől | napsütésektől |
non-attributive possessive – singular |
napsütésé | napsütéseké |
non-attributive possessive – plural |
napsütéséi | napsütésekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | napsütésem | napsütéseim |
2nd person sing. | napsütésed | napsütéseid |
3rd person sing. | napsütése | napsütései |
1st person plural | napsütésünk | napsütéseink |
2nd person plural | napsütésetek | napsütéseitek |
3rd person plural | napsütésük | napsütéseik |