nyelvállású

Hungarian

From nyelvállás (“tongue position”) +‎ -ú (adjective-forming suffix), from nyelv +‎ állás.

nyelvállású (not comparable)

(phonetics) of the specified (vertical) tongue position, i.e. vowel height (close, close-mid, open-mid, or open)
felső nyelvállású magánhangzó ― front vowel (literally, “a vowel of upper tongue position”)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvállású	nyelvállásúak
accusative	nyelvállásút	nyelvállásúakat
dative	nyelvállásúnak	nyelvállásúaknak
instrumental	nyelvállásúval	nyelvállásúakkal
causal-final	nyelvállásúért	nyelvállásúakért
translative	nyelvállásúvá	nyelvállásúakká
terminative	nyelvállásúig	nyelvállásúakig
essive-formal	nyelvállásúként	nyelvállásúakként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvállásúban	nyelvállásúakban
superessive	nyelvállásún	nyelvállásúakon
adessive	nyelvállásúnál	nyelvállásúaknál
illative	nyelvállásúba	nyelvállásúakba
sublative	nyelvállásúra	nyelvállásúakra
allative	nyelvállásúhoz	nyelvállásúakhoz
elative	nyelvállásúból	nyelvállásúakból
delative	nyelvállásúról	nyelvállásúakról
ablative	nyelvállásútól	nyelvállásúaktól
non-attributive possessive - singular	nyelvállásúé	nyelvállásúaké
non-attributive possessive - plural	nyelvállásúéi	nyelvállásúakéi