odavág

oda- +‎ vág

• IPA^(key):
• Hyphenation: oda‧vág
• Rhymes: -aːɡ

odavág

1. (transitive) to throw, fling, hurl, dash something with force to, at, against or towards someone or something (the object is in accusative case, the place or person may require lative suffixes, felé or other postpositions)

   odavágja a könyvet a sarokba ― to throw the book to the corner (of the room)

   odavágja a könyveket a földhöz ― to knock the books to the floor

   odavágja a poharat a falhoz ― to throw the glass at the wall

2. (transitive) to hurl a remark at someone (-nak/-nek), give someone a piece of one's mind (in an impulse of anger)

   Synonym: odamond

3. (intransitive) to hit, strike (with something -val/-vel)

   Synonym: odacsap

   odavág az öklével ― to strike with one's fist

4. to match, fit something

   Synonym: odaillik

   az érv éppen odavág ― the argument is relevant (it is to the point)

5. (intransitive, folksy) to look, glance, to throw a look at someone (-nak/-nek, -ra/-re)

   Synonym: odanéz

   • 1962, Ferenc Móra, chapter 8, in Tápéi furfangosok‎:

     Antal lejjebb nyomja a fejibe a sapkát, és a szeme sarkával odavág a komának. Ez annyit tesz, hogy „koma, ne hagyja kend magát”, és a koma valóban nem hagyja magát.

     (please add an English translation of this quotation)

• odavágás

• odavág in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN