ország (“country”) + határ (“border”)
országhatár (plural országhatárok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | országhatár | országhatárok |
accusative | országhatárt | országhatárokat |
dative | országhatárnak | országhatároknak |
instrumental | országhatárral | országhatárokkal |
causal-final | országhatárért | országhatárokért |
translative | országhatárrá | országhatárokká |
terminative | országhatárig | országhatárokig |
essive-formal | országhatárként | országhatárokként |
essive-modal | — | — |
inessive | országhatárban | országhatárokban |
superessive | országhatáron | országhatárokon |
adessive | országhatárnál | országhatároknál |
illative | országhatárba | országhatárokba |
sublative | országhatárra | országhatárokra |
allative | országhatárhoz | országhatárokhoz |
elative | országhatárból | országhatárokból |
delative | országhatárról | országhatárokról |
ablative | országhatártól | országhatároktól |
non-attributive possessive - singular |
országhatáré | országhatároké |
non-attributive possessive - plural |
országhatáréi | országhatárokéi |
Possessive forms of országhatár | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | országhatárom | országhatáraim |
2nd person sing. | országhatárod | országhatáraid |
3rd person sing. | országhatára | országhatárai |
1st person plural | országhatárunk | országhatáraink |
2nd person plural | országhatárotok | országhatáraitok |
3rd person plural | országhatáruk | országhatáraik |