From Italian ostrica, from Latin ostrea, from Ancient Greek ὄστρεον (óstreon).[1][2]
osztriga (plural osztrigák)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | osztriga | osztrigák |
accusative | osztrigát | osztrigákat |
dative | osztrigának | osztrigáknak |
instrumental | osztrigával | osztrigákkal |
causal-final | osztrigáért | osztrigákért |
translative | osztrigává | osztrigákká |
terminative | osztrigáig | osztrigákig |
essive-formal | osztrigaként | osztrigákként |
essive-modal | — | — |
inessive | osztrigában | osztrigákban |
superessive | osztrigán | osztrigákon |
adessive | osztrigánál | osztrigáknál |
illative | osztrigába | osztrigákba |
sublative | osztrigára | osztrigákra |
allative | osztrigához | osztrigákhoz |
elative | osztrigából | osztrigákból |
delative | osztrigáról | osztrigákról |
ablative | osztrigától | osztrigáktól |
non-attributive possessive - singular |
osztrigáé | osztrigáké |
non-attributive possessive - plural |
osztrigáéi | osztrigákéi |
Possessive forms of osztriga | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | osztrigám | osztrigáim |
2nd person sing. | osztrigád | osztrigáid |
3rd person sing. | osztrigája | osztrigái |
1st person plural | osztrigánk | osztrigáink |
2nd person plural | osztrigátok | osztrigáitok |
3rd person plural | osztrigájuk | osztrigáik |