praktikus
Borrowed from Latin practicus, from Ancient Greek πρακτικός (praktikós).[1] With -ikus ending.
praktikus (comparative praktikusabb, superlative legpraktikusabb)
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | praktikus | praktikusak |
| accusative | praktikusat | praktikusakat |
| dative | praktikusnak | praktikusaknak |
| instrumental | praktikussal | praktikusakkal |
| causal-final | praktikusért | praktikusakért |
| translative | praktikussá | praktikusakká |
| terminative | praktikusig | praktikusakig |
| essive-formal | praktikusként | praktikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | praktikusban | praktikusakban |
| superessive | praktikuson | praktikusakon |
| adessive | praktikusnál | praktikusaknál |
| illative | praktikusba | praktikusakba |
| sublative | praktikusra | praktikusakra |
| allative | praktikushoz | praktikusakhoz |
| elative | praktikusból | praktikusakból |
| delative | praktikusról | praktikusakról |
| ablative | praktikustól | praktikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
praktikusé | praktikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
praktikuséi | praktikusakéi |
praktikus