From German Psychiater.[1]
pszichiáter (plural pszichiáterek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | pszichiáter | pszichiáterek |
accusative | pszichiátert | pszichiátereket |
dative | pszichiáternek | pszichiátereknek |
instrumental | pszichiáterrel | pszichiáterekkel |
causal-final | pszichiáterért | pszichiáterekért |
translative | pszichiáterré | pszichiáterekké |
terminative | pszichiáterig | pszichiáterekig |
essive-formal | pszichiáterként | pszichiáterekként |
essive-modal | — | — |
inessive | pszichiáterben | pszichiáterekben |
superessive | pszichiáteren | pszichiátereken |
adessive | pszichiáternél | pszichiátereknél |
illative | pszichiáterbe | pszichiáterekbe |
sublative | pszichiáterre | pszichiáterekre |
allative | pszichiáterhez | pszichiáterekhez |
elative | pszichiáterből | pszichiáterekből |
delative | pszichiáterről | pszichiáterekről |
ablative | pszichiátertől | pszichiáterektől |
non-attributive possessive - singular |
pszichiáteré | pszichiátereké |
non-attributive possessive - plural |
pszichiáteréi | pszichiáterekéi |
Possessive forms of pszichiáter | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | pszichiáterem | pszichiátereim |
2nd person sing. | pszichiátered | pszichiátereid |
3rd person sing. | pszichiátere | pszichiáterei |
1st person plural | pszichiáterünk | pszichiátereink |
2nd person plural | pszichiáteretek | pszichiátereitek |
3rd person plural | pszichiáterük | pszichiátereik |