puszta (plural pusztas)
Borrowed from a Slavic language, from Proto-Slavic *pustъ. Compare Serbo-Croatian pust and Polish pusty.[1]
puszta (comparative pusztább, superlative legpusztább)
puszta (plural puszták)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | puszta | puszták |
accusative | pusztát | pusztákat |
dative | pusztának | pusztáknak |
instrumental | pusztával | pusztákkal |
causal-final | pusztáért | pusztákért |
translative | pusztává | pusztákká |
terminative | pusztáig | pusztákig |
essive-formal | pusztaként | pusztákként |
essive-modal | — | — |
inessive | pusztában | pusztákban |
superessive | pusztán | pusztákon |
adessive | pusztánál | pusztáknál |
illative | pusztába | pusztákba |
sublative | pusztára | pusztákra |
allative | pusztához | pusztákhoz |
elative | pusztából | pusztákból |
delative | pusztáról | pusztákról |
ablative | pusztától | pusztáktól |
non-attributive possessive – singular |
pusztáé | pusztáké |
non-attributive possessive – plural |
pusztáéi | pusztákéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | pusztám | pusztáim |
2nd person sing. | pusztád | pusztáid |
3rd person sing. | pusztája | pusztái |
1st person plural | pusztánk | pusztáink |
2nd person plural | pusztátok | pusztáitok |
3rd person plural | pusztájuk | pusztáik |