First attested in 1972. From röp- (“of short duration”) + dolgozat (“test”).[1]
röpdolgozat (plural röpdolgozatok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | röpdolgozat | röpdolgozatok |
| accusative | röpdolgozatot | röpdolgozatokat |
| dative | röpdolgozatnak | röpdolgozatoknak |
| instrumental | röpdolgozattal | röpdolgozatokkal |
| causal-final | röpdolgozatért | röpdolgozatokért |
| translative | röpdolgozattá | röpdolgozatokká |
| terminative | röpdolgozatig | röpdolgozatokig |
| essive-formal | röpdolgozatként | röpdolgozatokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | röpdolgozatban | röpdolgozatokban |
| superessive | röpdolgozaton | röpdolgozatokon |
| adessive | röpdolgozatnál | röpdolgozatoknál |
| illative | röpdolgozatba | röpdolgozatokba |
| sublative | röpdolgozatra | röpdolgozatokra |
| allative | röpdolgozathoz | röpdolgozatokhoz |
| elative | röpdolgozatból | röpdolgozatokból |
| delative | röpdolgozatról | röpdolgozatokról |
| ablative | röpdolgozattól | röpdolgozatoktól |
| non-attributive possessive - singular |
röpdolgozaté | röpdolgozatoké |
| non-attributive possessive - plural |
röpdolgozatéi | röpdolgozatokéi |
| Possessive forms of röpdolgozat | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | röpdolgozatom | röpdolgozataim |
| 2nd person sing. | röpdolgozatod | röpdolgozataid |
| 3rd person sing. | röpdolgozata | röpdolgozatai |
| 1st person plural | röpdolgozatunk | röpdolgozataink |
| 2nd person plural | röpdolgozatotok | röpdolgozataitok |
| 3rd person plural | röpdolgozatuk | röpdolgozataik |