rendel (“to destine, intend, order, assign”) + -tet(ik) (passive-forming suffix) + -és (noun-forming suffix)
rendeltetés (usually uncountable, plural rendeltetések)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | rendeltetés | rendeltetések |
accusative | rendeltetést | rendeltetéseket |
dative | rendeltetésnek | rendeltetéseknek |
instrumental | rendeltetéssel | rendeltetésekkel |
causal-final | rendeltetésért | rendeltetésekért |
translative | rendeltetéssé | rendeltetésekké |
terminative | rendeltetésig | rendeltetésekig |
essive-formal | rendeltetésként | rendeltetésekként |
essive-modal | rendeltetésül | — |
inessive | rendeltetésben | rendeltetésekben |
superessive | rendeltetésen | rendeltetéseken |
adessive | rendeltetésnél | rendeltetéseknél |
illative | rendeltetésbe | rendeltetésekbe |
sublative | rendeltetésre | rendeltetésekre |
allative | rendeltetéshez | rendeltetésekhez |
elative | rendeltetésből | rendeltetésekből |
delative | rendeltetésről | rendeltetésekről |
ablative | rendeltetéstől | rendeltetésektől |
non-attributive possessive – singular |
rendeltetésé | rendeltetéseké |
non-attributive possessive – plural |
rendeltetéséi | rendeltetésekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | rendeltetésem | rendeltetéseim |
2nd person sing. | rendeltetésed | rendeltetéseid |
3rd person sing. | rendeltetése | rendeltetései |
1st person plural | rendeltetésünk | rendeltetéseink |
2nd person plural | rendeltetésetek | rendeltetéseitek |
3rd person plural | rendeltetésük | rendeltetéseik |