ront (“to spoil”) + -ó (present-participle suffix)
rontó
Inflection of rontó | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | rontó | rontók rontóak |
accusative | rontót | rontókat rontóakat |
dative | rontónak | rontóknak rontóaknak |
instrumental | rontóval | rontókkal rontóakkal |
causal-final | rontóért | rontókért rontóakért |
translative | rontóvá | rontókká rontóakká |
terminative | rontóig | rontókig rontóakig |
essive-formal | rontóként | rontókként rontóakként |
essive-modal | — | — |
inessive | rontóban | rontókban rontóakban |
superessive | rontón | rontókon rontóakon |
adessive | rontónál | rontóknál rontóaknál |
illative | rontóba | rontókba rontóakba |
sublative | rontóra | rontókra rontóakra |
allative | rontóhoz | rontókhoz rontóakhoz |
elative | rontóból | rontókból rontóakból |
delative | rontóról | rontókról rontóakról |
ablative | rontótól | rontóktól rontóaktól |
non-attributive possessive - singular |
rontóé | rontóké rontóaké |
non-attributive possessive - plural |
rontóéi | rontókéi rontóakéi |