From szálló (“flying”) + ige (“word”), from száll (“to fly”) + -ó (present-participle suffix). Calque of German geflügeltes Wort. First attested in 1894.[1]
szállóige (plural szállóigék)
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szállóige | szállóigék |
| accusative | szállóigét | szállóigéket |
| dative | szállóigének | szállóigéknek |
| instrumental | szállóigével | szállóigékkel |
| causal-final | szállóigéért | szállóigékért |
| translative | szállóigévé | szállóigékké |
| terminative | szállóigéig | szállóigékig |
| essive-formal | szállóigeként | szállóigékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szállóigében | szállóigékben |
| superessive | szállóigén | szállóigéken |
| adessive | szállóigénél | szállóigéknél |
| illative | szállóigébe | szállóigékbe |
| sublative | szállóigére | szállóigékre |
| allative | szállóigéhez | szállóigékhez |
| elative | szállóigéből | szállóigékből |
| delative | szállóigéről | szállóigékről |
| ablative | szállóigétől | szállóigéktől |
| non-attributive possessive - singular |
szállóigéé | szállóigéké |
| non-attributive possessive - plural |
szállóigééi | szállóigékéi |
| Possessive forms of szállóige | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szállóigém | szállóigéim |
| 2nd person sing. | szállóigéd | szállóigéid |
| 3rd person sing. | szállóigéje | szállóigéi |
| 1st person plural | szállóigénk | szállóigéink |
| 2nd person plural | szállóigétek | szállóigéitek |
| 3rd person plural | szállóigéjük | szállóigéik |