szám (“number”) + név (“name”)
számnév (plural számnevek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | számnév | számnevek |
accusative | számnevet | számneveket |
dative | számnévnek | számneveknek |
instrumental | számnévvel | számnevekkel |
causal-final | számnévért | számnevekért |
translative | számnévvé | számnevekké |
terminative | számnévig | számnevekig |
essive-formal | számnévként | számnevekként |
essive-modal | — | — |
inessive | számnévben | számnevekben |
superessive | számnéven | számneveken |
adessive | számnévnél | számneveknél |
illative | számnévbe | számnevekbe |
sublative | számnévre | számnevekre |
allative | számnévhez | számnevekhez |
elative | számnévből | számnevekből |
delative | számnévről | számnevekről |
ablative | számnévtől | számnevektől |
non-attributive possessive - singular |
számnévé | számneveké |
non-attributive possessive - plural |
számnévéi | számnevekéi |
Possessive forms of számnév | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | számnevem | számneveim |
2nd person sing. | számneved | számneveid |
3rd person sing. | számneve | számnevei |
1st person plural | számnevünk | számneveink |
2nd person plural | számnevetek | számneveitek |
3rd person plural | számnevük | számneveik |