szó (“word”) + kapcsolat (“relation”)
szókapcsolat (plural szókapcsolatok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szókapcsolat | szókapcsolatok |
accusative | szókapcsolatot | szókapcsolatokat |
dative | szókapcsolatnak | szókapcsolatoknak |
instrumental | szókapcsolattal | szókapcsolatokkal |
causal-final | szókapcsolatért | szókapcsolatokért |
translative | szókapcsolattá | szókapcsolatokká |
terminative | szókapcsolatig | szókapcsolatokig |
essive-formal | szókapcsolatként | szókapcsolatokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szókapcsolatban | szókapcsolatokban |
superessive | szókapcsolaton | szókapcsolatokon |
adessive | szókapcsolatnál | szókapcsolatoknál |
illative | szókapcsolatba | szókapcsolatokba |
sublative | szókapcsolatra | szókapcsolatokra |
allative | szókapcsolathoz | szókapcsolatokhoz |
elative | szókapcsolatból | szókapcsolatokból |
delative | szókapcsolatról | szókapcsolatokról |
ablative | szókapcsolattól | szókapcsolatoktól |
non-attributive possessive - singular |
szókapcsolaté | szókapcsolatoké |
non-attributive possessive - plural |
szókapcsolatéi | szókapcsolatokéi |
Possessive forms of szókapcsolat | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szókapcsolatom | szókapcsolataim |
2nd person sing. | szókapcsolatod | szókapcsolataid |
3rd person sing. | szókapcsolata | szókapcsolatai |
1st person plural | szókapcsolatunk | szókapcsolataink |
2nd person plural | szókapcsolatotok | szókapcsolataitok |
3rd person plural | szókapcsolatuk | szókapcsolataik |