szó (“word”) + váltás (“change”)[1]
szóváltás (plural szóváltások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szóváltás | szóváltások |
accusative | szóváltást | szóváltásokat |
dative | szóváltásnak | szóváltásoknak |
instrumental | szóváltással | szóváltásokkal |
causal-final | szóváltásért | szóváltásokért |
translative | szóváltássá | szóváltásokká |
terminative | szóváltásig | szóváltásokig |
essive-formal | szóváltásként | szóváltásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szóváltásban | szóváltásokban |
superessive | szóváltáson | szóváltásokon |
adessive | szóváltásnál | szóváltásoknál |
illative | szóváltásba | szóváltásokba |
sublative | szóváltásra | szóváltásokra |
allative | szóváltáshoz | szóváltásokhoz |
elative | szóváltásból | szóváltásokból |
delative | szóváltásról | szóváltásokról |
ablative | szóváltástól | szóváltásoktól |
non-attributive possessive - singular |
szóváltásé | szóváltásoké |
non-attributive possessive - plural |
szóváltáséi | szóváltásokéi |
Possessive forms of szóváltás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szóváltásom | szóváltásaim |
2nd person sing. | szóváltásod | szóváltásaid |
3rd person sing. | szóváltása | szóváltásai |
1st person plural | szóváltásunk | szóváltásaink |
2nd person plural | szóváltásotok | szóváltásaitok |
3rd person plural | szóváltásuk | szóváltásaik |