From szabadul (“to become free”) + -ás (noun-forming suffix).
szabadulás (plural szabadulások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szabadulás | szabadulások |
accusative | szabadulást | szabadulásokat |
dative | szabadulásnak | szabadulásoknak |
instrumental | szabadulással | szabadulásokkal |
causal-final | szabadulásért | szabadulásokért |
translative | szabadulássá | szabadulásokká |
terminative | szabadulásig | szabadulásokig |
essive-formal | szabadulásként | szabadulásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szabadulásban | szabadulásokban |
superessive | szabaduláson | szabadulásokon |
adessive | szabadulásnál | szabadulásoknál |
illative | szabadulásba | szabadulásokba |
sublative | szabadulásra | szabadulásokra |
allative | szabaduláshoz | szabadulásokhoz |
elative | szabadulásból | szabadulásokból |
delative | szabadulásról | szabadulásokról |
ablative | szabadulástól | szabadulásoktól |
non-attributive possessive - singular |
szabadulásé | szabadulásoké |
non-attributive possessive - plural |
szabaduláséi | szabadulásokéi |
Possessive forms of szabadulás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szabadulásom | szabadulásaim |
2nd person sing. | szabadulásod | szabadulásaid |
3rd person sing. | szabadulása | szabadulásai |
1st person plural | szabadulásunk | szabadulásaink |
2nd person plural | szabadulásotok | szabadulásaitok |
3rd person plural | szabadulásuk | szabadulásaik |