Probably from an obsolete verb sense of szak + -mány.[1][2]
szakmány (plural szakmányok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szakmány | szakmányok |
accusative | szakmányt | szakmányokat |
dative | szakmánynak | szakmányoknak |
instrumental | szakmánnyal | szakmányokkal |
causal-final | szakmányért | szakmányokért |
translative | szakmánnyá | szakmányokká |
terminative | szakmányig | szakmányokig |
essive-formal | szakmányként | szakmányokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szakmányban | szakmányokban |
superessive | szakmányon | szakmányokon |
adessive | szakmánynál | szakmányoknál |
illative | szakmányba | szakmányokba |
sublative | szakmányra | szakmányokra |
allative | szakmányhoz | szakmányokhoz |
elative | szakmányból | szakmányokból |
delative | szakmányról | szakmányokról |
ablative | szakmánytól | szakmányoktól |
non-attributive possessive - singular |
szakmányé | szakmányoké |
non-attributive possessive - plural |
szakmányéi | szakmányokéi |
Possessive forms of szakmány | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szakmányom | szakmányaim |
2nd person sing. | szakmányod | szakmányaid |
3rd person sing. | szakmánya | szakmányai |
1st person plural | szakmányunk | szakmányaink |
2nd person plural | szakmányotok | szakmányaitok |
3rd person plural | szakmányuk | szakmányaik |
(Expressions):