First attested in 1372. Borrowed from a Slavic language. Compare Russian спорый (sporyj, “quick, profitable”), Slovak sporý (“copious”). Hungarian borrowed either the feminine or the neuter form of the Slavic adjective.[1][2]
szapora (comparative szaporább, superlative legszaporább)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szapora | szaporák |
accusative | szaporát | szaporákat |
dative | szaporának | szaporáknak |
instrumental | szaporával | szaporákkal |
causal-final | szaporáért | szaporákért |
translative | szaporává | szaporákká |
terminative | szaporáig | szaporákig |
essive-formal | szaporaként | szaporákként |
essive-modal | — | — |
inessive | szaporában | szaporákban |
superessive | szaporán | szaporákon |
adessive | szaporánál | szaporáknál |
illative | szaporába | szaporákba |
sublative | szaporára | szaporákra |
allative | szaporához | szaporákhoz |
elative | szaporából | szaporákból |
delative | szaporáról | szaporákról |
ablative | szaporától | szaporáktól |
non-attributive possessive - singular |
szaporáé | szaporáké |
non-attributive possessive - plural |
szaporáéi | szaporákéi |