From Proto-Finno-Ugric *śarwe. Cognates include Finnish sarvi, Estonian sarv. The Proto-Finno-Ugric term is in turn from Proto-Indo-Iranian *ćr̥Hwás, compare Avestan 𐬯𐬭𐬎𐬎𐬁 (sruuā, “horn”). Ultimately from Proto-Indo-European *ḱerh₂-; see there for more.
szarv (plural szarvak)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szarv | szarvak |
accusative | szarvat | szarvakat |
dative | szarvnak | szarvaknak |
instrumental | szarvval | szarvakkal |
causal-final | szarvért | szarvakért |
translative | szarvvá | szarvakká |
terminative | szarvig | szarvakig |
essive-formal | szarvként | szarvakként |
essive-modal | — | — |
inessive | szarvban | szarvakban |
superessive | szarvon | szarvakon |
adessive | szarvnál | szarvaknál |
illative | szarvba | szarvakba |
sublative | szarvra | szarvakra |
allative | szarvhoz | szarvakhoz |
elative | szarvból | szarvakból |
delative | szarvról | szarvakról |
ablative | szarvtól | szarvaktól |
non-attributive possessive - singular |
szarvé | szarvaké |
non-attributive possessive - plural |
szarvéi | szarvakéi |
Possessive forms of szarv | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szarvam | szarvaim |
2nd person sing. | szarvad | szarvaid |
3rd person sing. | szarva | szarvai |
1st person plural | szarvunk | szarvaink |
2nd person plural | szarvatok | szarvaitok |
3rd person plural | szarvuk | szarvaik |