szel (“to slice”) + -ő (present-participle suffix)
szelő
szelő (plural szelők)
Not to be confused with szellő (“breeze”).
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szelő | szelők |
accusative | szelőt | szelőket |
dative | szelőnek | szelőknek |
instrumental | szelővel | szelőkkel |
causal-final | szelőért | szelőkért |
translative | szelővé | szelőkké |
terminative | szelőig | szelőkig |
essive-formal | szelőként | szelőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | szelőben | szelőkben |
superessive | szelőn | szelőkön |
adessive | szelőnél | szelőknél |
illative | szelőbe | szelőkbe |
sublative | szelőre | szelőkre |
allative | szelőhöz | szelőkhöz |
elative | szelőből | szelőkből |
delative | szelőről | szelőkről |
ablative | szelőtől | szelőktől |
non-attributive possessive - singular |
szelőé | szelőké |
non-attributive possessive - plural |
szelőéi | szelőkéi |
Possessive forms of szelő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szelőm | szelőim |
2nd person sing. | szelőd | szelőid |
3rd person sing. | szelője | szelői |
1st person plural | szelőnk | szelőink |
2nd person plural | szelőtök | szelőitek |
3rd person plural | szelőjük | szelőik |