First attested in 1835. From szél + -ep, a calque of Medieval Latin ventīle, from Latin ventus, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]
szelep (plural szelepek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szelep | szelepek |
accusative | szelepet | szelepeket |
dative | szelepnek | szelepeknek |
instrumental | szeleppel | szelepekkel |
causal-final | szelepért | szelepekért |
translative | szeleppé | szelepekké |
terminative | szelepig | szelepekig |
essive-formal | szelepként | szelepekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szelepben | szelepekben |
superessive | szelepen | szelepeken |
adessive | szelepnél | szelepeknél |
illative | szelepbe | szelepekbe |
sublative | szelepre | szelepekre |
allative | szelephez | szelepekhez |
elative | szelepből | szelepekből |
delative | szelepről | szelepekről |
ablative | szeleptől | szelepektől |
non-attributive possessive - singular |
szelepé | szelepeké |
non-attributive possessive - plural |
szelepéi | szelepekéi |
Possessive forms of szelep | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szelepem | szelepeim |
2nd person sing. | szeleped | szelepeid |
3rd person sing. | szelepe | szelepei |
1st person plural | szelepünk | szelepeink |
2nd person plural | szelepetek | szelepeitek |
3rd person plural | szelepük | szelepeik |