A diminutive form of szél (“wind”).[1]
szellő (plural szellők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szellő | szellők |
accusative | szellőt | szellőket |
dative | szellőnek | szellőknek |
instrumental | szellővel | szellőkkel |
causal-final | szellőért | szellőkért |
translative | szellővé | szellőkké |
terminative | szellőig | szellőkig |
essive-formal | szellőként | szellőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | szellőben | szellőkben |
superessive | szellőn | szellőkön |
adessive | szellőnél | szellőknél |
illative | szellőbe | szellőkbe |
sublative | szellőre | szellőkre |
allative | szellőhöz | szellőkhöz |
elative | szellőből | szellőkből |
delative | szellőről | szellőkről |
ablative | szellőtől | szellőktől |
non-attributive possessive - singular |
szellőé | szellőké |
non-attributive possessive - plural |
szellőéi | szellőkéi |
Possessive forms of szellő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szellőm | szellőim |
2nd person sing. | szellőd | szellőid |
3rd person sing. | szellője | szellői |
1st person plural | szellőnk | szellőink |
2nd person plural | szellőtök | szellőitek |
3rd person plural | szellőjük | szellőik |