From szem (“grain”) + -cse (diminutive suffix). Created by Pál Bugát during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
szemcse (plural szemcsék)
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szemcse | szemcsék |
accusative | szemcsét | szemcséket |
dative | szemcsének | szemcséknek |
instrumental | szemcsével | szemcsékkel |
causal-final | szemcséért | szemcsékért |
translative | szemcsévé | szemcsékké |
terminative | szemcséig | szemcsékig |
essive-formal | szemcseként | szemcsékként |
essive-modal | — | — |
inessive | szemcsében | szemcsékben |
superessive | szemcsén | szemcséken |
adessive | szemcsénél | szemcséknél |
illative | szemcsébe | szemcsékbe |
sublative | szemcsére | szemcsékre |
allative | szemcséhez | szemcsékhez |
elative | szemcséből | szemcsékből |
delative | szemcséről | szemcsékről |
ablative | szemcsétől | szemcséktől |
non-attributive possessive - singular |
szemcséé | szemcséké |
non-attributive possessive - plural |
szemcsééi | szemcsékéi |
Possessive forms of szemcse | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szemcsém | szemcséim |
2nd person sing. | szemcséd | szemcséid |
3rd person sing. | szemcséje | szemcséi |
1st person plural | szemcsénk | szemcséink |
2nd person plural | szemcsétek | szemcséitek |
3rd person plural | szemcséjük | szemcséik |