szentség (“sanctity, sacredness”) + törés (“breaking”)
szentségtörés (plural szentségtörések)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | szentségtörés | szentségtörések |
accusative | szentségtörést | szentségtöréseket |
dative | szentségtörésnek | szentségtöréseknek |
instrumental | szentségtöréssel | szentségtörésekkel |
causal-final | szentségtörésért | szentségtörésekért |
translative | szentségtöréssé | szentségtörésekké |
terminative | szentségtörésig | szentségtörésekig |
essive-formal | szentségtörésként | szentségtörésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szentségtörésben | szentségtörésekben |
superessive | szentségtörésen | szentségtöréseken |
adessive | szentségtörésnél | szentségtöréseknél |
illative | szentségtörésbe | szentségtörésekbe |
sublative | szentségtörésre | szentségtörésekre |
allative | szentségtöréshez | szentségtörésekhez |
elative | szentségtörésből | szentségtörésekből |
delative | szentségtörésről | szentségtörésekről |
ablative | szentségtöréstől | szentségtörésektől |
non-attributive possessive – singular |
szentségtörésé | szentségtöréseké |
non-attributive possessive – plural |
szentségtöréséi | szentségtörésekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | szentségtörésem | szentségtöréseim |
2nd person sing. | szentségtörésed | szentségtöréseid |
3rd person sing. | szentségtörése | szentségtörései |
1st person plural | szentségtörésünk | szentségtöréseink |
2nd person plural | szentségtörésetek | szentségtöréseitek |
3rd person plural | szentségtörésük | szentségtöréseik |