szenved (“to suffer”) + -elem (noun-forming suffix)
szenvedelem (plural szenvedelmek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szenvedelem | szenvedelmek |
accusative | szenvedelmet | szenvedelmeket |
dative | szenvedelemnek | szenvedelmeknek |
instrumental | szenvedelemmel | szenvedelmekkel |
causal-final | szenvedelemért | szenvedelmekért |
translative | szenvedelemmé | szenvedelmekké |
terminative | szenvedelemig | szenvedelmekig |
essive-formal | szenvedelemként | szenvedelmekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szenvedelemben | szenvedelmekben |
superessive | szenvedelmen | szenvedelmeken |
adessive | szenvedelemnél | szenvedelmeknél |
illative | szenvedelembe | szenvedelmekbe |
sublative | szenvedelemre | szenvedelmekre |
allative | szenvedelemhez | szenvedelmekhez |
elative | szenvedelemből | szenvedelmekből |
delative | szenvedelemről | szenvedelmekről |
ablative | szenvedelemtől | szenvedelmektől |
non-attributive possessive - singular |
szenvedelemé | szenvedelmeké |
non-attributive possessive - plural |
szenvedeleméi | szenvedelmekéi |
Possessive forms of szenvedelem | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szenvedelmem | szenvedelmeim |
2nd person sing. | szenvedelmed | szenvedelmeid |
3rd person sing. | szenvedelme | szenvedelmei |
1st person plural | szenvedelmünk | szenvedelmeink |
2nd person plural | szenvedelmetek | szenvedelmeitek |
3rd person plural | szenvedelmük | szenvedelmeik |