Possibly derived from the noun szer + -p (hypothetical noun-forming suffix; obsolete). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
szerep (plural szerepek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | szerep | szerepek |
accusative | szerepet | szerepeket |
dative | szerepnek | szerepeknek |
instrumental | szereppel | szerepekkel |
causal-final | szerepért | szerepekért |
translative | szereppé | szerepekké |
terminative | szerepig | szerepekig |
essive-formal | szerepként | szerepekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szerepben | szerepekben |
superessive | szerepen | szerepeken |
adessive | szerepnél | szerepeknél |
illative | szerepbe | szerepekbe |
sublative | szerepre | szerepekre |
allative | szerephez | szerepekhez |
elative | szerepből | szerepekből |
delative | szerepről | szerepekről |
ablative | szereptől | szerepektől |
non-attributive possessive – singular |
szerepé | szerepeké |
non-attributive possessive – plural |
szerepéi | szerepekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | szerepem | szerepeim |
2nd person sing. | szereped | szerepeid |
3rd person sing. | szerepe | szerepei |
1st person plural | szerepünk | szerepeink |
2nd person plural | szerepetek | szerepeitek |
3rd person plural | szerepük | szerepeik |