szerez + -et (noun-forming suffix)[1]
szerzet (plural szerzetek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szerzet | szerzetek |
accusative | szerzetet | szerzeteket |
dative | szerzetnek | szerzeteknek |
instrumental | szerzettel | szerzetekkel |
causal-final | szerzetért | szerzetekért |
translative | szerzetté | szerzetekké |
terminative | szerzetig | szerzetekig |
essive-formal | szerzetként | szerzetekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szerzetben | szerzetekben |
superessive | szerzeten | szerzeteken |
adessive | szerzetnél | szerzeteknél |
illative | szerzetbe | szerzetekbe |
sublative | szerzetre | szerzetekre |
allative | szerzethez | szerzetekhez |
elative | szerzetből | szerzetekből |
delative | szerzetről | szerzetekről |
ablative | szerzettől | szerzetektől |
non-attributive possessive - singular |
szerzeté | szerzeteké |
non-attributive possessive - plural |
szerzetéi | szerzetekéi |
Possessive forms of szerzet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szerzetem | szerzeteim |
2nd person sing. | szerzeted | szerzeteid |
3rd person sing. | szerzete | szerzetei |
1st person plural | szerzetünk | szerzeteink |
2nd person plural | szerzetetek | szerzeteitek |
3rd person plural | szerzetük | szerzeteik |