First attested in 1808. Back-formation from szigorodik. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
szigor (plural szigorok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szigor | szigorok |
accusative | szigort | szigorokat |
dative | szigornak | szigoroknak |
instrumental | szigorral | szigorokkal |
causal-final | szigorért | szigorokért |
translative | szigorrá | szigorokká |
terminative | szigorig | szigorokig |
essive-formal | szigorként | szigorokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szigorban | szigorokban |
superessive | szigoron | szigorokon |
adessive | szigornál | szigoroknál |
illative | szigorba | szigorokba |
sublative | szigorra | szigorokra |
allative | szigorhoz | szigorokhoz |
elative | szigorból | szigorokból |
delative | szigorról | szigorokról |
ablative | szigortól | szigoroktól |
non-attributive possessive - singular |
szigoré | szigoroké |
non-attributive possessive - plural |
szigoréi | szigorokéi |
Possessive forms of szigor | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szigorom | szigoraim |
2nd person sing. | szigorod | szigoraid |
3rd person sing. | szigora | szigorai |
1st person plural | szigorunk | szigoraink |
2nd person plural | szigorotok | szigoraitok |
3rd person plural | szigoruk | szigoraik |