Of unknown origin.[1]
szike (plural szikék)
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szike | szikék |
accusative | szikét | szikéket |
dative | szikének | szikéknek |
instrumental | szikével | szikékkel |
causal-final | szikéért | szikékért |
translative | szikévé | szikékké |
terminative | szikéig | szikékig |
essive-formal | szikeként | szikékként |
essive-modal | — | — |
inessive | szikében | szikékben |
superessive | szikén | szikéken |
adessive | szikénél | szikéknél |
illative | szikébe | szikékbe |
sublative | szikére | szikékre |
allative | szikéhez | szikékhez |
elative | szikéből | szikékből |
delative | szikéről | szikékről |
ablative | szikétől | szikéktől |
non-attributive possessive - singular |
szikéé | szikéké |
non-attributive possessive - plural |
szikééi | szikékéi |
Possessive forms of szike | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szikém | szikéim |
2nd person sing. | szikéd | szikéid |
3rd person sing. | szikéje | szikéi |
1st person plural | szikénk | szikéink |
2nd person plural | szikétek | szikéitek |
3rd person plural | szikéjük | szikéik |